Reméltük, hogy az otthon töltött idő alatt a nyuszink is még jobban hozzánk szokik, barátságosabb lesz, de semmi változás nem történt. Jött velünk végig karácsonyozni is, mert ha máshol alszunk, nem lehet otthon hagyni, mert kell vacsora-reggeli neki is. De a mi nyuszink utál kézben lenni, ül mint egy hercegnő és senki hozzá ne érjen. Ha új helyen vagyunk, akkor pedig futkos össze-vissza a szobában, mindent meg kell nézni, kóstolni (szegény virágok, kábelek...) és 3-4 felnőtt kergeti fél óráig, hogy el tudjuk kapni, annyira cseles. A másik dolog, amit szerintem illene elfelejteni, hogy gyáva mint a nyúl... A mi kis Bogyókánk, olyan vad, hogy bárkire rátámad, bárkit megharap ha a közelébe mer menni. Mehet az illető kedvesen, vadul, kajával, óvatosan, teljesen mindegy. Őszintén szólva nem gondoltam, hogy ilyen egy nyuszi. Amikor várja a reggelijét, rázza a ketrec rácsát, ha kinyitom, egyből ráugrik a kezemre, folyamatosan cselezni kell, hogy egyáltalán enni tudjak neki adni... Aztán mikor eszik és lenyugodott, már persze lehet simogatni óvatosan:D Pedig rengeteget törődünk vele, nasiztatjuk is, kint lehet mindig a szobában, ha ott vagyunk (mivel szerencsére teljesen szobatiszta), de mégis még rengeteget kell rajta dolgozni, hogy kezesbárány legyen. Talán egy ivartalanítás segítene a helyzeten, de egyenlőre halogatjuk, hátha. Ki nem nézné belőle ezeket senki..igaz?! Pedig olyan édesen tud feküdni, ugrándozni és olyan pihepuha selymes bundája van, és annyira jó nyuszi illata is van! Sajnálom, hogy nem dögönyözhetem egész nap*.* Aztán kaptam a páromtól egy szupi kis ajándékot, amire már régóta vágytam. Egy gyűrűs határidőnaplót. Bár leginkább a google calendart használtam eddig, amit meg is lehet osztani, és emlékeztet is, amire kell, de olyan jó érzés néha kézzel leírni valahová a dolgokat, mint akár egy naplóba. Informatikusként olyan keveset kell kézzel írnom, hogy muszáj egy kicsit használni ezt a képességet is:D No meg ebbe bármit belefűzhetünk, listákat is, képeket is, és bármilyen csilli villi elválasztót is készíthetünk bele. Imádom:) Készítettem pár ajándékot is. Az egyik kedvencem, a pirogravírozott fakanál. Viszonylag egyszerű az elkészítése egyébként és mégis annyira mutatós, személyre szabható. A vásárokban egyébként mostanában lehet venni mindenféle lézergravírozott/vágott neves, írásos fakanalakat, de azok számomra nem eléggé egyediek. Ezeket csináltam: Próbálgatva a varrógépes tudásomat készült egy kis nyuszi is, aminek a fülei nem lettek túl szépek, de szerintem azért cuki lett:) A fiúknak pedig házi bort ajándékoztunk saját címkével. Itt sajnos a végeredményről nem készült kép, de ez lett a címke: A negyedik adventen jártunk Bécsben is. Megnéztük a kastályparkot, a csokigyárat, a belvárost, meg a vásárt.
A belvárosi kirakatok nagyon varázslatosak voltak. Meg úgy az egész. Minden ki volt világítva, ünnepi díszbe öltözve, úgyhogy nem győztem nézelődni és fotózni:) A legjobb az isteni szelídgesztenye volt! Még sehol nem kaptam ilyen finomat!:) |
RÓLAM:
Archív
April 2024
Kategóriák
All
,,A művészet lemossa a lélekről a mindennapok porát." |